Ki találta fel az origamit?

Az origami, a papírhajtogatás japán művészete évszázadok óta ismert. Sajnos magát a koncepciót egyetlen személynek sem tulajdonítják. A mesterség több mestere alakította a fejlődését az évszázadok során.

Origami idővonal

Az alábbiakban az origami rövid idővonalát mutatjuk be.

• 1150 Kr.e. – Ez a legkorábbi ismert példa a hajtogatásra, egy ókori egyiptomi térkép.
• Kr. e. 105 – Kínában feltalálták a papírt, ami nélkül nem létezhet origami.
• i. e. 6. század – Buddhista szerzetesek vezetik be Kínából a papírt Koreába és Japánba.
• i.sz. 7. század – A maja civilizáció kifejlesztette a kódexnek nevezett hajtogatható könyvet.
• i.sz. 10. század – Japánban létrejött a modern hajtogatható legyező, amely az egész keleti világban elterjedt.
• Kr. e. 14. század – Kínai régészek összehajtogatott papírból készült temetkezési tárgyakat fedeztek fel egy Jüan-dinasztia korabeli házaspár sírjában.
• 1629 – Mattia Giegher olasz író kiadta a Li Tre Trattati című könyvet, amely díszesen hajtogatott állatok illusztrációit tartalmazta, ami arra utal, hogy a papírhajtogatás (és a szalvétahajtogatás) Nyugat-Európában is elterjedt.
• 1680 – Ihara Saikaku verse említi az esküvői szertartásokon használt, hajtogatott origami pillangókat.
• 1764 – Sadatake Ise kiadta az első papírhajtogatásról szóló könyvet, a Tsutsumi-no Ki-t (A csomagolás könyve).
• 1797 – Megjelent az 1000 daru hajtogatásának titka, amely az első könyv a szabadidős papírhajtogatásról.
• 1872 – A papírhajtogatás ekkorra eljutott Észak-Amerikába, amit a Scientific American egy papírkalap hajtogatásáról szóló cikke is illusztrál.
• 1950-es évek – Yoshizawa és Randlett kidolgozta a papírhajtogatásban ma is használt szabványos origami szimbólumok rendszerét.

Az origami formát ölt Japánban

Az origami kifejezés japánul papírhajtogatást jelent. Az oru (hajtogatni) és a kami (papír) szavakból származik.

Az origami legkorábbi napjaiban a papír drága luxuscikk volt. Csak a gazdag japán családok engedhették meg maguknak a papírt, ezért az origami figurákat különleges levelezések jelölésére használták, vagy ajándékba adták. Például:

• A sintó esküvőkön origami pillangókat hajtogattak a menyasszony és a vőlegény ábrázolására. A pillangókat szakésüvegek tetejére helyezték, és Mecho (női) és Ocho (férfi) néven emlegették. Az esküvői szertartásokon használt origami lepkékre Ihara Saikaku 1680-ban írt verse is utal.
• A tsutsumi nevű összehajtogatott papír ajándékcsomagolásokat egyes szertartásokon az őszinteség és a tisztaság jelképeként használták.
• Az értékes ajándékokat kísérő összehajtogatott papírdarabokat tsukinak nevezték. Eredetiségigazolásként szolgáltak a tárgy értékének igazolására.

Senbazuru hajtogatása

Japán ezer origami daru

Miután a papír ára csökkent, az origami a japán emberek szélesebb köre által kedvelt mesterséggé vált. Az origami egyik nevezetes hagyománya a senbazuru hajtogatása.

A senbazuru egy vagy több madzagra felfűzött 1000 hajtogatott papírdaru gyűjteménye. A japán hagyomány szerint az 1000 papírdaru összehajtogatása lehetőséget ad egy különleges kívánság teljesítésére. A senbazuru volt a témája az origamiról valaha kiadott első könyvnek. A Hiden Senbazuru Orikata (Az ezer daru hajtogatásának titka) 1797-ben jelent meg. Sajnos e fontos mű szerzője ismeretlen.

A jelenkorban az 1000 papírdaru hajtogatásának hagyománya szorosan kapcsolódik Sadako Sasakihoz. Miután 1945-ben a hirosimai atombomba Japánra hullott, Sadako egyike volt azon sok embernek, akiknél a sugárterhelés miatt leukémia alakult ki. Bátran megpróbált 1000 papírdarut hajtogatni, miközben a kórházban kezelték a betegsége miatt, de elhunyt, mielőtt befejezhette volna a projektet. Barátai és családja a tiszteletére elkészítette a senbazurut.

Sadako története az alapja Eleanor Coerr Sadako and the Thousand Paper Cranes című gyermekkönyvének. Az egész világon őt tartják a háború ártatlan gyerekekre gyakorolt hatásának szimbólumaként. A Hirosimai Béke Emlékparkban található egy nagy szobor, amely egy arany origami darut tart a kezében.

A Yoshizawa-Randlett rendszer kifejlesztése

A gyakran az origami nagymestereként emlegetett Akira Yoshizawa (1911-2005) mindössze hároméves korában kezdett origamival foglalkozni. Mire 26 éves lett, már főállásban origamizott.

Yoshizawa találta fel a népszerű nedves hajtogatási technikát, amelynek lényege, hogy a vastagabb kézzel készített papírt finom vízköddel enyhén permetezik, hogy kerekebb és formásabb modelleket hozzanak létre. Munkáit világszerte bemutatták már, többek között az amszterdami Stedelijk Múzeumban, a párizsi Louvre-ban, a New York-i Cooper Unionban és a San Diegó-i Mingei Nemzetközi Múzeumban. Ő alapította a Nemzetközi Origami Társaságot is.

Yoshizawa híres arról, hogy a hagyományos témákra és ábrákra való támaszkodás helyett saját terveket készített. 1954-ben kifejlesztett egy szimbólumrendszert, hogy egységesítse az origami irányokat, és megkönnyítse mások számára, hogy megtanítsa, hogyan kell egy adott modellt hajtogatni. Korábban minden hajtogató a saját egyedi ábrázolási konvencióját használta.

Samuel Randlett 1961-ben megjelent The Art of Origami című művében részletesebben leírta a rendszert, és néhány szimbólummal egészítette ki az olyan fogalmak magyarázatát, mint a forgatás és a nagyítás. Azóta a Yoshizawa-Randlett rendszert az origami szerelmesei világszerte használják.

A nyelvi akadályok megszüntetésével a Yoshizawa-Randlett rendszer nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az origami olyan népszerű művészeti ággá vált, amilyen ma.

Moduláris origami

Az origamit hagyományosan egyetlen papírlap hajtogatásával határozzák meg, vágás vagy ragasztó használata nélkül. A moduláris origami újradefiniálja a papírhajtogatást azáltal, hogy sok azonos módon hajtogatott egységből komplex modelleket hoz létre. Az 1970-es években találták fel a Sonobe-modellt, amelyet Mitsunobu Sonobe-nak tulajdonítanak, és az origaminak ezt az alfaját népszerűsítették.

Papírhajtogatás más kultúrákban

Az origami kifejezés japán eredetű, de a papírhajtogatás hasonló típusait számos más kultúrában is gyakorolják. Például:

• Kína: Cai Lun, egy császári udvari tisztviselő a Han-dinasztia idején, i.sz. 105 körül találta fel a papírt Kínában. A papírhajtogatás művészete kínaiul zhenzi néven ismert. Hasonlít az origamihoz, de a kínai papírhajtogatók inkább hajókat, kis edényeket, gyermekjátékokat és más élettelen tárgyakat készítenek a japán origami alapját képező állatok és virágok helyett.
• Korea: A koreai gyerekek az iskolai órák részeként tanulnak egyfajta papírhajtogatást, amelyet jong-i jeobgi néven ismernek. A ddakji, az összehajtogatott papírkorongokkal játszott játék a gyerekek és a felnőttek népszerű időtöltése. A népszerű dél-koreai Running Man című varietéműsorban is előkelő helyet kapott.

Fröbel-csillagok

• Spanyolország: Spanyolországban a papírhajtogatást papiroflexia néven ismerik. Nem hivatalosan “pajaritas hajtogatásnak” hívják. A pajarita egyfajta papírtyúk, amelyet a spanyolok a papiroflexia szimbólumaként ismernek el, hasonlóan ahhoz, ahogyan a japánok a papírdarut az origamihoz társítják.
• Németország: A németek a papírhajtogatást papierfalten néven emlegetik. A Fröbel-csillag, amelyet Friedrich Fröbel pedagógus tiszteletére neveztek el, a papierfalten legnépszerűbb példája. Froebel annak szentelte pályafutását, hogy a papírhajtogatás segítségével a matematikai fogalmakat könnyebben érthetővé tegye a gyermekek számára.

A modern hatások a papírhajtogatást a következő szintre emelik

Az origamira gyakorolt modern hatások a hatalmas műalkotásoknak számító szobrok létrehozásától a lehető legegyszerűbb origami-diagrammal készített ábrázoló figurákig terjednek. A geometrikus minták és formák továbbra is lenyűgözik a matematikusokat és a laikusokat egyaránt, a hajtogatók a japán hagyományokból és a világ más országainak hagyományaiból egyaránt merítenek.

A kérdés, hogy pontosan ki találta fel az origamit, talán megválaszolatlan marad. Az új elméletek, technikák és ábrák azonban még évekig biztosítani fogják az origami helyét a történelemben.